2020.02.07-14. Magas Tátra

2020. február 20. csütörtök, 14.15 / Utolsó módosítás: 2020. február 21. péntek, 13.26

Szállásunk Novy Smokovec SIBIR panzióban bőséges ellátással volt. Túráink változatosak, napos idő - időnként hóviharban törtük az utat, lehetett választani séta és magashegyi utak között.

02.07.-én első nap délután  Ótátrafüreden elmentünk a savanyú víz forráshoz, majd a Kálvária és a Szép Kilátó ponthoz.

A forrás foglalója, előtte látszik az elfolyó vöröses, rozsdás, büdös víz. Fotó: Vendl Szilvia Igyekszünk felfelé, a kilátóhoz. Fotó: Honvári Terézia Igyekszünk felfelé, a kilátóhoz. Pali 'bá is csatlakozott. Fotó: Sándor Tibor Esti látkép kelet felé, most még felhős, borongós az idő. Na de másnap..... Fotó: Sándor Tibor A csapat egy része a kilátónál. Fotó: Sándor Tibor Van, aki elfáradt már az elején :-( Fotó: Huba Erzsébet A Kálvária egy részlete, egy installáció (szobor) a sok közül. Fotó: Sándor Tibor

02.08.-án vonattal Poprádra majd a tóhoz az 1500 m magasan levő turistaházhoz mentünk.

Hazafelé megkerültük a Csorba tavat.

Indulás előtti csoportkép. Fotó: Vendl Szilvia Indulás előtti önarckép (de nem önkioldóval készült). Fotó: Vendl Szilvia A csapat egy része felfelé a Poprádi-tó felé. Fotó: Sándor Tibor A csapat egy része felfelé a Poprádi-tó felé. A széles kiszolgáló út két oldalán hatalmas hófalak. Fotó: Sándor Tibor A csapat egy része felfelé a Poprádi-tó felé. A széles kiszolgáló úton a sífutók előzgettek, majd visszafelé sebesen száguldottak lefelé. Fotó: Sándor Tibor A csapat egy része felfelé a Poprádi-tó felé. Fotó: Sándor Tibor Felértünk a Poprádi-tóhoz. Fotó: Vendl Szilvia Felértünk a Poprádi-tóhoz, de nem csak mi, hanem a fiatalok is. Fotó: Vendl Szilvia Felértünk a Poprádi-tóhoz, de nem csak mi, hanem a fiatalok is. Jókedvű, életerős csapat. Fotó: Sándor Tibor A Poprádi-tavi turistaház közelről. Fotó: Vendl Szilvia A Poprádi-tavi turistaház messziről, a tavon át. Fotó: Vendl Szilvia Átkelés a patak hídján hátulról. Fotó: Sándor Tibor Átkelés a patak hídján elölről. Fotó: Vendl Szilvia Ereszkedés Csorba-tó felé, a havas lejtőkön sokan síeltek. Fotó: Honvári Terézia A hegykoszorú látképe a Csorba-tó felöl. Fotó: Sándor Tibor A Csorba-tó jellegzetes, a hegyek csúcsaira emlékeztető alakú szállodája. Fotó: Vendl Szilvia A Csorba-tó jegén, háttérben a hegyek és az óriás sánc, a befagyott tó jegének szélén bandukol a tókerülő csapat. Fotó: Sándor Tibor

02.09.-én a Késmárki itatótól a Hét forrás völgyön indultunk a Havasi gyopár menedékházhoz 1290 m magasra.

Ebéd és frissítők után indultunk vissza.

A buszos túrák induló állomása, Ótátrafüred nagy parkolója. Fotó: Sándor Tibor A buszmegálló szépen megépített fedele alatt a kötelező művelet: a "macskik" felvétele. Fotó: Sándor Tibor "Mindenki megvan? Felszerelés a helyén? Indulhatunk?" Fotó: Honvári Terézia Indulás előtt még egy fotó. Fotó: Vendl Szilvia Útközbeni megállás, egy kis pihenés. Fotó: Vendl Szilvia "Biztos, hogy jó az irány?" Fotó: Honvári Terézia Az út meg csak emelkedik, csak emelkedik és a ház még sehol... Fotó: Sándor Tibor Jó kis emelkedő van még hátra, de hol van a menedéket adó turistaház?. Fotó: Sándor Tibor Nnnnna végre, már látom, de addig is van még egy jó kis szakasz. Fotó: Honvári Terézia A Havasi gyopár menedékház közelről. Fotó: Honvári Terézia Az élelmet és egyebet szállító traktor, kerekein a "macskik" (hóláncok). Fotó: Sándor Tibor "Nos, akkor hogyan is megyünk majd lefelé?" Fontos tanácskozás elindulás előtt. Fotó: Sándor Tibor És végre már lefelé. Ez már valahogyan könnyebben megy.... Fotó: Sándor Tibor

02.10.-én a Fátyol vízeséshez mentünk öten.

Csorba tótól indultunk, az erdőben védett, a nyílt helyeken hóviharban, erős szélben végig emelkedővel kb. 10 km.

Indulás előtt a Csorba-tónál a lejtőkön még vidáman síeltek. Fotó: Vendl Szilvia A sípályák, sáncok előtt egy rácsos szerkezetű, félig kész építmény, rajta a virágcsokor, jelezve, hogy már elérték a legfelső szintet. Fotó: Sándor Tibor Indulás előtti csoportkép, itt még egy kicsit süt is a napocska. Fotó: Vendl Szilvia Emelkedés közben az erdőben. A viharok továbbra is tizedelik a még megmaradt fákat. Fotó: Vendl Szilvia A nyílt terepen balra a Szoliszkó-hegyek sziklái. Fotó: Honvári Terézia A nyílt terepen, viharban. Fotó: Vendl Szilvia A viharban, sokszor kellett megállni és ellen-tartani a szél nyomásának, le ne sodorjon bennünket az útról. Fotó: Sándor Tibor Aki a legmesszebre merészkedett, Szilvia, a befagyott vízesés fala alatt (mi meg hátul a körmünket is lerágtuk az érte való aggodalmunkban...). Fotó: Vendl Szilvia A síkság felé vissznézve talán már alábbhagy a vihar? Fotó: Honvári Terézia A katonás rendben várakozó hóágyúkra ma nem volt szükség. Fotó: Vendl Szilvia Visszaértünk Csorba-tóhoz, a híd alatt már letakarítva a hótól az út. Fotó: Vendl Szilvia Visszaértünk Csorba-tóhoz. Templom bejárat. Fotó: Vendl Szilvia

02.11.-én fogaskerekűvel a Hrebienok (Tarajka) állomásra.

Itt megnéztük a jégszobor kiállítást, idei téma a párizsi Notre-Dame volt.

Egész éjszaka esett a hó, íme az eredmény. Fotó: Sándor Tibor Tarajkán a két jégkunyhó, bennük a jégszobrok. Fotó: Vendl Szilvia Notre-Dame, de nem tűzből, mint 2019. április 15-én, hanem jégből formázva. Fotó: Honvári Terézia Notre-Dame szobrai, de nem tűzből, mint 2019. április 15-én, hanem jégből formázva. Fotó: Honvári Terézia A párizsi Notre-Dame, de nem tűzből, mint 2019. április 15-én, hanem jégből formázva. Fotó: Honvári Terézia Tematikus jégszobrászat verseny egyik alakja. A verseny a környezetvédelemről szólt. Fotó: Sándor Tibor Tematikus jégszobrászat verseny egyik alakja. A verseny a környezetvédelemről szólt. Fotó: Sándor Tibor

A Rajner-réti elágazásnál majdnem visszafordultunk, nem volt kitaposott út a friss hó mélynek bizonyult. Végül mégis elmentünk Tátralomnicra, csodaszép fenyőerdőben - néha a hóesés is elállt. Az időjárásra végig ez volt jellemző, de nem fáztunk volt védőital.

Indulás után itt az első híd, amin átkelünk. Ezt még több is követte később.  Fotó: Vendl Szilvia Kvázi-Szelfi.  Fotó: Vendl Szilvia Túravezetőnk, János, bemutatja a kötelező tornagyakorlatot.  Fotó: Vendl Szilvia Út közbeni megbeszélés, "tankok" feltöltése. A kép jobb szélén Ottó barátunk méri fel az előtte álló nehézségeket.  Fotó: Vendl Szilvia Átkelés egy következő hídon. Fotó: Vendl Szilvia Egy, az időjárásra, a zimankóra utaló jellegzetes kép.  Fotó: Vendl Szilvia Rendületlenül előre! Törtük az utat, előttünk csak pár ember járhatott.  Fotó: Vendl Szilvia Egy kisebb fenyőfa-csoport. Ők még dacolnak a szelekkel.  Fotó: Vendl Szilvia Mindenütt csak hó és jég, és a hatalmas sziklák. A csapat rendíthetetlenül tör a célja, Tátralomnic felé.  Fotó: Vendl Szilvia Az erdős részeken egy kicsit könnyebb a haladás, bár itt meg a fákról lehulló hó- és jégdarabok a veszélyesek.  Fotó: Vendl Szilvia

Egy másik csapat leereszkedett a Rajnerova turistaházhoz, de látva a nehézségeket, a jeges és kitaposatlan utat, visszafordultak. Szerencsére éppen találkoztak egy VSC-s párossal, akikkel kiegészülve elindultak a nem sokkal feljebb lévő Tarpataki vízeséshez. Itt egy tábla mutatta, hogy már csak 15 perc a Zamkovszki turistaház, ezért  tovább indultak együtt felfelé. Út közben, egy éles forduló előtt, páruknak a földbe gyökerezett a lába: egy gyönyörű élénk-vörös bundájú róka jött velük szembe az úton. Mintha őkelme is csak egy turista volna. A találkozás előtt a ravaszdi letért és bevackolta magát pár bokor tövébe, az úttól kb. 3 méterre és várt. A csapat pedig kihasználva a ritka alkalmat élesen csattogtatta a masinákat. Őkelme meg csak forgolódott, mint egy sztár a rivaldafényben. Később mesélték páran, hogy három éve ugyanitt, talán ugyanezen rókafi némi eleségért cserébe mutogatta magát. (ST.)

Sűrű hóesés a Rajnerova turistaháznál. A készülődés után itt vált ketté a csapat. Egyik fele Tátralomnicnak, másik fele a Zamkovszki turistaház felé vette az irányt. Fotó: Vendl Szilvia Rajnerova előtt, döntés után. Ili Lomnic felé indult. Fotó: Huba Erzsébet A Tarpataki vízesés hídja. Előtte a 15 perces becsapó táblával. Fotó: Honvári Terézia Róka-koma őkelme behúzódva a bokrok alatt. Fotó: Honvári Terézia Egy kis forgolódás után most jobban mutatja magát róka barátunk. Fotó: Honvári Terézia Menetelünk felfelé. Fotó: Sándor Tibor Megérkezés a házhoz. Fotó: Sándor Tibor Rövid fél órás tartózkodás, meleg levesek, hideg sörök fogyasztása után ereszkedünk vissza és térünk meg Tarajkára. Fotó: Sándor Tibor

02.12.-én is több túraútvonalból választhattunk.

G.Nagy János vezetésével Tarajkától indultunk az Óriás vízesést érintve a Zamkovszky menedékházhoz. Délben elértük a házat ezért továbbmentünk még feljebb a Téry ház alá, innen fordultunk vissza a viharos szél miatt, a meredek kitett út már kockázatos lett volna. A turistaházban ebédeltünk, majd a serpák útján lejöttünk Hrebienokhoz, ez még nem volt elég innen a fogas mellett Sibirig mentünk.

Egy másik csapat Szilárd Miklós vezetésével Biela Voda buszmegállótól Matlárházán át Tátralomnicig sétált és hagyta nyomait a hóban.

Az indulás után nem sokkal annál az elágazásnál, ahol a Zöldtaviak már egyenesen felfelé, mi pedig itt nyugatnak fordulva Lomnic felé vettük az irányt. Fotó: Sándor Tibor Az elágazás táblája. Fotó: Sándor Tibor Kényelmesen, szép, enyhén napos időben ereszkedünk. Fotó: Sándor Tibor A csapat a Matlárházi elágazásnál. Fotó: Sándor Tibor Elértük Lomnic első házait. Fotó: Sándor Tibor Elhaladunk az évekkel korábban balesetet szenvedett, leszakadt kötelű felvonó sorsára hagyott indító épülete mellett. Fotó: Sándor Tibor

02.13.-án utolsó túranapunk a Csorba tótól indult.

Mi öten a Jamske tavat céloztuk meg. Kellemes napsütésben széles járható úton indultunk, ami egyszer csak elfogyott. Nem bántuk, mert este a búcsú vacsorára készültünk ami a Koliba étteremben volt, zenés citera szó mellett, amit Pali bá’ szolgáltatott.

A hegyek látképe a befagyott Csorba-tó partjáról szemlélve. Fotó: Vendl Szilvia A tenger félelmetes Istensége szigonyával áll őrt a tó partján. Fotó: Vendl Szilvia Út közben. A napsütés szikrázó, a kedvünk ragyogó! Fotó: Vendl Szilvia Esti búcsúvacsoránk helyszíne, a Koliba. Fotó: Vendl Szilvia

A többség Szoliszkóra felvonóval ment.

A síliften, mi, gyalogos turisták. Fotó: Sándor Tibor Előttünk Szoliszkó csúcsai, középen a Fátyol vízesés sziklafala, alattunk a VSC többi turistái, benn az erdőben gyalogolnak éppen felfelé. Fotó: Sándor Tibor Szoliszkó meredek hegyoldala, vastag hótakaró, megkíséreltük, de lehetetlen volt megmászni a csúcsot. Fotó: Sándor Tibor A menedékház mellett készenlétben álló ratrak. Fotó: Honvári Terézia Erzsó a teraszon megérkezés után. Fotó: Sándor Tibor Csillu a teraszon megérkezés után. Fotó: Sándor Tibor Nyugalmas, bent, a melegben eltöltött félóra után készülődünk visszafelé. Fotó: Honvári Terézia És még egy utolsó "Angyalka...". Fotó: Huba Erzsébet

A társaság elkötelezett vasutas tagjai nem hagyhatták ki azt az élményt, amit a Csorba tó megállójában tárt karokkal várt rájuk: itt érkezik meg ugyanis Strba (Csorba) felöl a fogaskerekű kisvasút, szintén 1000 mm-es nyomtávú, és természetesen villamosított járművel. Ez a járat köti be a hegy turista-forgalmát a Kassa-Eperjes-Poprád-Liptószentmiklós-Zsolna vasúti fővonalba. A le- és felmenet (egy közbenső, Tátracsorba nevű megállóhellyel) mindössze egy rövid félóráig tartott, de nagyon megérte, ugyanis az idő gyönyörű napsütéssel ajándékozott meg bennünket, körpanorámában láthattuk együtt a Magas- és Alacsony Tátrát, a vastag hótakaróval borított fenyveseket, a nyugalmat, a szépséget. Élveztük egymás társaságát, megnyugodva, békében, szeretetben. (ST.)

Meredek emelkedő végén érkezik a fogas. Fotó: Sándor Tibor Megérkezett a fogas. Fotó: Sándor Tibor Kettős tartószerkezet rácsos oszlopon. Fotó: Sándor Tibor A bizonyíték: fogak. Fotó: Sándor Tibor Járművünk Strba végállomáson. Fotó: Sándor Tibor Strba végállomás. Fotó: Sándor Tibor A jármű belseje. Fotó: Sándor Tibor Kilátás a fenyőkre. Fotó: Honvári Terézia Háttérben az Alacsony-Tátra. Fotó: Sándor Tibor A Tátra legnyugatibb vonulatai. Fotó: Sándor Tibor A fenyők roskadoznak a sok hótól. Fotó: Sándor Tibor Visszaérve Csorba-tóra, a fenyők között egy szálloda jellegzetes alakja bukkan elő. Fotó: Sándor Tibor Olyan sok hó esett az éjjel, hogy még délutánra is maradt eltakarítani való belőle. Fotó: Sándor Tibor

02.14.-én aki vonattal ment még Kassai városnézésre is volt ideje.

A Rákóczi IC sajnos késéssel ért Budapestre. Éjjel értem haza.

Jó társaságban szép nyolc napunk volt.

Beszámolót készítette: Vendl Szilvia

Buborékszöveg: Sándor Tibor

Kék lénia

02.12.-én a Magas Tátra Zöld-tavi turistaház meghódítása

Négy fős csapat (Honvári Terézia, Nagy Ottó, Földházi házaspár: Gerti és Pali) indult reggel 9-kor a Biela Voda autóbusz megállóból (925m) a Zöld tavi turistaházhoz. A 10-15 cm-es friss hó alatt jeges volt az úttest, de a „macskik” és a túrabotok segítettek, hogy ne csúszkáljunk (magashegyen nem járatosak kedvéért: a „macski” egy cipőtalpra szerelhető, többnyire gumiszalaggal összeerősített acél karmok együttese, mely igen hatékonyan akadályozza meg a jégen, magas hóban való elcsúszást). Útközben egy 4 tagú (Papa, Mama és két leányka) családdal „előzgettük” egymást egy jó ideig. Ahogy az erdőből kiértünk nagyon erős szél fogadott bennünket és egy keskeny, 40-50 cm-es hóval borított ösvényen folytattuk utunkat a turistaházig.

A tavalyról ismerős nagy fehér-szürke kutya – sajnos már – nem fogadott bennünket, csak egy-egy hűtő-mágnesen láttunk hasonló ebet. Nagy örömmel állapítottuk meg, hogy a 3 órás szintidőn belül érkeztünk.

A forró levesek és szendvicseink elfogyasztása után visszaindultunk. Volt részünk hóviharban, találkoztunk le- és felfelé igyekvő síelőkkel, turistákkal. Kellemes élmény volt, amikor egy felfelé tartó családból a Papa hátán lévő másfél- két éves forma kislány a rózsaszín mókusprémes kapucnijából ránk mosolyogva: „dobri gyeny”-nyel köszönt. Mondtuk is: ebből tisztességesen köszönő felnőtt turista leszen!

A Matlárházi-elágazás után járva CSUDA is történt velünk. Pali (bá') panaszkodott: „... lemerült az akkumulátor, nehezen megyen....” ám Ottó „látásélesítő” folyadékából egy kortyot elfogyasztva rögvest meglátta a hóban Sándor Tibi „üzenetét” csupa nagybetűvel: „TERI”... , majd még három másikat és négy „VSC” üzenetet is találtunk utunk végéig. A VSC egy másik csapata ugyanis utunk ezen szakaszán, hozzánk képest kicsit később, ugyanezen az úton járta be a hegyet, de ők a meredek emelkedők előtt már letértek nyugat felé és enyhe dombokon át jutottak estére Tátralomnicra.

Mi végül vissza is „kalauz” időn belül értünk a Biela Voda buszmegállóhoz.

Korán reggel külön bérelt kocsival indul a panzió elöl a 4 fős csapat, megelőzve a buszjáratot, így kb. egy teljes órát nyerve a napból. Fotó: Sándor Tibor A tábla szerint még 2 óra 5 perc az út a Zöldtavi házig. Fotó: Honvári Terézia Kihagyhatatlan, megörökítendő csendélet, patakcsobogás, béke, nyugalom, barátság. Fotó: Honvári Terézia A négy fős csapat a Zöldtavi mh. előtt. A negyedik társukat ne keressék a képen, Ő tartja a gépet, mivel állványt nem cipelt az útra, szelfibot meg nem volt kéznél. Fotó: Honvári Terézia Azok a bizonyos hóba írt feliratok közül az egyik (még mindig jobb így, mint fába vésve bicskával...). Fotó: Honvári Terézia

Beszámolót készítette: Földházi Pál

Buborékszöveg: Sándor Tibor

Kék lénia

02.13.-án a Magas Tátra Zbojnicka turistaház meghódítása

Három bátor vállalkozó fiú (Nagy Ottó, Andriska Pál, Földházi Pál) Tarajkáról (Hrebianok 1285m) indult a szép napos időben, hogy feljusson a Zbojnicka Chata (Rabló menedékház) 1960 méteres magasságába.

Igen vastag hóban, az emelkedőkön eljegesedett szakaszokon jutottunk fel. A menedékházban elfogyasztottuk levesünket, majd egy kis pihenő után visszaindultunk. Visszaúton Ottó egyik lábával „teljes hosszában” besüppedt, majd nem sokkal később Pali (bá') egy „ballépés” okán mellig „eltűnt” a hóban. Izgalmas, nehéz út volt! Lefelé úton találkoztunk egy csoporttal, akiknek éppen a lavina által elsodortak mentését oktatták.

Mind felfelé, mind lefelé „kalauz időn belül” teljesítettünk! A legfontosabb, hogy épségben lejöttünk!

A Zbojnicka jellegetes alakú bejárata előtt három hősünk közül a két Pál (Földházi és Andriska) Fotó: Nagy Ottó Nagy Ottó áll a gép előtt (sajnos erősen árnyékban az arca), lefelé ereszkedve a nagy túra közben. Fotó: Földházi Pál Az a bizonyos lavina alól mentési gyakorlat. Tavaly sajnos több magyar hegymászó is áldozatul esett lavinának itt a Tátrában. Fotó: Földházi Pál

Beszámolót készítette: Földházi Pál

Buborékszöveg: Sándor Tibor